A zenetanulás iránya: kottaolvasás vs. saját művek?

Olvasási idő kb. 2 perc

A kottaolvasás, mint értékelhető tudás igen előkelő helyet foglal el az intézményes alapszintű zeneoktatásban. Tapasztalataim szerint annyira előkelő helyet, hogy kiszorítja a reflektorfényből a zenetanulás szinte összes más aspektusát, így az önálló ihletésű zeneművek megalkotását, vagy akár az ennél is összetettebb improvizációt.

Számomra ez teljesen irreális.

Képzeld el, hogy egy spanyol verset gyönyörűen elszavalsz, miközben nem beszéled a nyelvet. Képzeld el, hogy sok időt fektettél abba, hogyan ejtsd ki az idegen szavakat, hova tedd a hangsúlyokat, hogy megtaláld a vers lüktetését. Az előadáshoz értened kell, hogy miről szól a vers, gesztikulálnod kell, érzelmeket vinni a műbe, de mindez remekül sikerül, melyet a közönség vastapssal jutalmaz.

Azután valaki azt kéri, hogy mivel nálad szebben senkitől nem hallotta azt a spanyol verset, mondj néhány kedves gondolatot spanyolul egy megnyitón. Mire széttárod a karod, és töredelmesen bevallod, hogy egyetlen szót sem tudsz spanyolul…

Zenélésről beszélünk, miközben kotta nélkül vakok és süketek vagyunk. A mankó, ami mindig ott van.. mint egy cetli, amiről a díjátadón a győztes “spontán” elmondja a köszönő beszédet, mert az adott pillanatban egy értelmes mondat sem jut eszébe.

Határozott véleményem van ezzel kapcsolatban. A zenetanulás egyik fontos területe valóban a kottaolvasás, és a kottában lejegyzett hangok lehető legtökéletesebb visszaadása. Van, amikor erre van szükség, ezt elismerem.

De ez a zenetanulásnak csak az egyik fele. Ha mindenki azon fáradozna, hogy mások zeneműveit jelenítse meg, akkor nem születnének egyáltalán új dalok, leragadtunk volna a századokkal ezelőtti nagyjaink műveinél.

Aki megtanul igazán zenélni, az kísérletezzen is! Ne féljen saját maga harmóniákat kitalálni, és élni a lehetőséggel, hogy a zene folyamát ő irányítja, nem valaki más. Volt valaha, hogy költöttél egy szép verset? Vagy akár írtál egy iskolai dolgozatot, aminek a témája nagyon érdekelt? Te mozgattad az eseményeket, nem mondta meg senki előre, mit KELL csinálni. Jó lett? Számodra biztosan, és ennyi elég is.

„Nincs olyan mű, ami mindenkinek tetszik, de olyan sincs, ami senkinek ne tetszene. Ilyen az ízlés, nincs rá magyarázat.”

Számomra az egyik legnagyobb csoda, amikor tanítványaim megmutatják otthon komponált kis művüket. Van, amelyik egyszerű, pár hangból áll. Van, amelyik bonyolultabb, hosszabb. Van egykezes, van kétkezes. Csodálom őket, mert a legbelső érzéseiket, a lecsupaszított, elvárások nélküli tiszta valójukat engedik megmutatni ilyenkor. A gondolat zenébe foglalása, egy érzés, egy ki nem mondott szó az, ami ilyenkor megszületik. És valóban csodálatos. Ezt pedig nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni. Tudom, hogy milyen ez, mert én magam átéltem. Én nem mutathattam be a nagy gonddal összerakott kis darabomat a zongoraórán, mert “az nincs benne a tantervben, ugyebár…”, magyarul, kit érdekel?! Szomorú, mert több mint 30 év távlatából még mindig keserű tapasztalatként él bennem.

Amikor egy gyermekben felmerül ez az igény, és meg is valósítja, azonnal bátorítom. Kitalálunk egy balkezes kíséretet. Megnézzük, hogy milyen hangokkal és miért hangzik jól a dallam. Én magam is lelkes és izgatott vagyok ilyenkor, mert valami fontos történik. Egy fiatal, a világ dolgaiban még járatlan kis ember megtapasztalja, hogy igenis ő is tud alkotni, a zene nyelvén ő is képes beszélni. Amit benne kelt a zene, az érték. Amit ki tud magából fejezni a zene által, az páratlan érték. Mosolyog a lelkem ilyenkor, mert tudom, hogy így könnyebb lesz majd neki az előre megírt darabokat is gyakorolni. Egyszerűen azért, mert már képes kapcsolódni a zenéhez. Megérti, hogy a zenét ő kelti életre, és mint afféle kis állatot, meg tudja szelídíteni.

Fotó: Alkotni önfeledten, elvárások nélkül…

Aki erre képtelen, mert nem volt valamiért lehetősége szabadon zenélni, az örökké a korlátok között marad. A korlátok között pedig lehet, hogy jó lenni, mert a taps így is jogos, de a szabadság élménye sosem valósul meg.

Ja, azért nem jár taps? De igen…

Önmagunk belső kis közönsége biztosan tapsol.

Szeretnéd gyermekednek megadni a zenélés örömét, de nem tudod, hogyan kezdjétek el?

Nézd meg a 9 részes INGYENES videósorozatot, mely ovis, kisiskolás gyermekedet bevezeti a zene világába. A 9 rész elég ahhoz, hogy meglássátok, érdekesnek találjátok-e a témát.

Eszközigénye: SEMMI.

Időigénye: Tőletek függ.

A videó csupán pár perc, a mellékelt eszközök, így például játékos feladatok, a zenélés élményét segítő hanganyagok, ajándék játéksablonok ugyanakkor egy unalmas délután értékes eltöltését jelenthetik. Kalandra fel!

Kattints IDE a részletekért, email címed megadásával máris küldöm az 1. részt!