Rendszeresség a siker kulcsa (Nincs rossz nyelvérzék? Nincs botfül!)

Olvasási idő kb. 2 perc

Vannak gyerekek, akiket egy kicsit nehezebb motiválni, mint másokat. Vonatkozhat ez tanulmányaik bármely területére, vagy akár az összesre. Ez alól a zenetanulás sem kivétel. A tanítók egyik legnehezebb feladata ezeket a gyerekeket kellően biztatni, és megértetni velük az általános igazságot: Gyakorlat teszi a mestert. Ezt mi is nagyon sokat hallhattuk gyerekkorunkban, mégis elég sok időnek kellett eltelnie, mire megértettem, hogy TÉNYLEG így van.

Rengeteg felnőtt él közöttünk, aki meg van győződve róla, hogy ő nem tudna megtanulni angolul, vagy más nyelven, mert nincs nyelvérzéke. Sokan számolnak be kivételesen rossz rajztudásról, vagy matematikai, fizikai feladatokban elért gyenge iskolai eredményeik okaként is a logikai érzék hiányára panaszkodnak. Arról van pedig csak szó, hogy a rendszeres gyakorlás valamiért kimaradt az életükből. Túl korán adták fel a fejükben kialakult hiedelmek, korlátok miatt.

Természetes persze, hogy aki nem érdeklődik komolyabban például a szobrászat iránt, az nem fogja kipróbálni, vajon kellő akarattal, kitartással meg tudja-e alkotni élete Dávid-szobrát. De nem is ez a lényeg. A lényeg csak annyi, hogy higgyük el, lehetséges!

A zenéléshez nem mindenkinek lesz kedve egy életen át. Sokan bele se kezdenek, sokan abbahagyják. Viszont aki belekezd, mert érdekli, annak hinnie kell abban, hogy bármit elérhet rendszeres gyakorlással. Talán abszurd erről blogcikket írni, annyira magától értetődő ez az összefüggés, az emberek azonban tapasztalataim szerint sokszor a legegyszerűbb gondolatok nagy igazságait nem látják át. Valószínűleg ennek köze lehet az alacsony önbecsüléshez. Hányszor hallom ezt: “Én ehhez béna vagyok, nekem ez nem megy!” Miért nem? Talán mert nem próbáltad eleget, nem voltál elég kitartó.

Fotó: A nagy titok a folyamatos és kitartó gyakorlás

Manapság még egy másik vonulatot látok, ami szintén a rendszeres gyakorlás ellen hathat.

A 21. század kapkodó, rohanó életmódra szoktatott bennünket. Túl sok mindent szeretnénk napjainkba belezsúfolni. A létfenntartásra szolgáló napi munkavégzés mellett a családra, a háztartásra és az egészségünkre fordított időnk gyakorlatilag kinullázza a minőségi szabadidő lehetőségét. Ha azt mondom: „Tanulj meg zenélni, mert megéri!”, azt válaszolod: „Nincs rá időm!”

Ezt az állandó hajszoltság érzést lovagolják meg az instant megoldásokat kínáló hirdetések. Néha elcsodálkozom, hogyan is lehetne pár hét alatt megtanulni például zongorázni? Amibe mások kemény éveket ölnek, az nem fog menni egyetlen csettintésre. Ha fel is fogjuk értelmünkkel, hogy mit kellene csinálni pontosan, a kezünk nem fog rögtön engedelmeskedni. Ezt sajnos tudomásul kell venni.

Aki ilyen, hetekben, vagy akár napokban kimért sikereket garantáló tudásban reménykedik, és végül nem sikerül a mutatvány, nagyon komolyan kedvét szegheti ez és feladja, még mielőtt megtapasztalt volna bármit is az egész tanulási folyamat lényegéből. Miért? Mert azt gondolja, hogy ő nem elég jó. Közben meg az a helyzet, hogy senki nem képes erre, legfeljebb nem mondja ki nyíltan: Pucér a császár, emberek!

„A rendszeresség viszont nem jelent szörnyűséges unalmat. A legszebb a tanulásban, hogy már menet közben is rengeteg sikerélmény ér minket. Izgalom és apró eredmények hatják át a tanulás folyamatát.”

Nem hinném, hogy az El Camino zarándokútra emberek kizárólag a célba való beérésért vállalkoznának. Az út maga a lényeg, ahogyan tapasztalsz dolgokat a kitartásodról, önmagadról, az életedről. Új nézőpontjaid lehetnek, ahogyan lépésről lépésre haladsz. Pontosan azért, mert az út hosszú…

Fotó: A tanulás mindig egy kicsit önmagunk jobb megismerése

Megtalálni az egyensúlyt, tehát az optimális gyakorlást (időben, minőségben) viszont még felnőtteknek is nehéz, nemhogy gyerekként.

Azt igyekszem mindig tudatosítani a gyerekekben, hogy a zene lehetőleg legyen a mindennapi rutin része, de legalább minden másnap egy kicsit foglalkozzanak vele. Az agyunk az alvás ideje alatt is az összegyűjtött információkat, gyakorlatokat rendszerezi. Így lehetséges, hogy napi 10-15 perc zenélés (akár 5 perces turnusokban) sokkal hasznosabb, mint hetente egyszer 1 óra.

A zenei tehetség, mint jelenség a köztudatban nagyon elterjedt, pedig még abszolút hallás sem kell ahhoz, hogy valaki kiváló eredményeket érjen el zenei téren. Egy úgymond nagy zenei tehetséget simán leköröz egy közepes tehetség, aki rendszeresen és módszeresen gyakorol. Ez a jó hír!

Akarjuk? Csináljuk! Működik.

Szeretnéd gyermekednek megadni a zenélés örömét, de nem tudod, hogyan kezdjétek el?

Nézd meg a 9 részes INGYENES videósorozatot, mely ovis, kisiskolás gyermekedet bevezeti a zene világába. A 9 rész elég ahhoz, hogy meglássátok, érdekesnek találjátok-e a témát.

Eszközigénye: SEMMI.

Időigénye: Tőletek függ.

A videó csupán pár perc, a mellékelt eszközök, így például játékos feladatok, a zenélés élményét segítő hanganyagok, ajándék játéksablonok ugyanakkor egy unalmas délután értékes eltöltését jelenthetik. Kalandra fel!

Kattints IDE a részletekért, email címed megadásával máris küldöm az 1. részt!