A zenélés magasiskolája: improvizáció – a kezdetektől?

Olvasási idő kb. 2 perc

Kezdjük onnan, mi is az az improvizáció?

Az önálló dallamalkotás és az improvizáció, azaz a rögtönzés fogalmai nem teljesen egyeznek. Az improvizáció magába foglalja az önálló dallamalkotást, de ez fordítva nem feltétlenül igaz, ugyanis a kis művek sokszor hosszas kísérletezés során születnek meg, nem pedig rögtön.

Nagyon fontosnak tartottam mindig is a kreatív zenélést (a témáról bővebben ITT olvashatsz), és bejegyzéseimben többször emeltem ki, a zenélés enélkül félkarú óriás. Milyen pluszt nyújthat ehhez képest az improvizáció?

Az improvizáció is lehet többféle, de egy biztos:

„Az improvizációval a zongorista a teljes zenei szabadságot éli át. Odaül a zongorához és játszik. Ki tudja mit? Ő maga sem. Hangulatok, mondanivalók irányítják. Nem ritkán még a helyszínen tapasztalt illatok, színek, mindenféle benyomások is befolyásolhatják játékát.”

Aki magabiztosan improvizál, annak sosem kell tartania attól, hogy elrontja a darabot. Az a sokszínű zenei világ, ami csak rá jellemző, ami csak az ő egyedi kifejezésmódja, megengedi az „elrontott hangok” létjogosultságát is.

Fotó: Volt szerencsém free jazz jellegű, improvizációs zenélés kipróbálásához 4 zenésztárssal.

Nyilván mondanom sem kell, hogy az improvizáció magabiztos használatához rengeteget kell játszani a hangszeren. Nem fog menni gördülékenyen elég sokáig. A zenei összefüggéseket itt már nagyon át kell látni, gyakorlatilag másodpercek törtrésze alatt, és az sem baj, ha a zenésznek van néhány jól hangzó, begyakorolt hangsor mintája. Ezeket viszont spontán használhatja fel, hirtelen döntés alapján.

A cikk címében viszont nem a profi improvizációról, hanem a kezdőként megtehető első lépésekről van szó. Foglalkozzunk most ezzel!

Mivel a zeneiskolák tantervében nem szerepelnek ilyen jellegű gyakorlatok, gyerekkoromból ezúttal nem tudok példát írni. Viszont a témával sokat foglalkoztam, már csak azért is, mert tinédzser koromtól kezdve erősen vonzott a jazz, mint műfaj. Bámulattal néztem, hallgattam a jazz zongoristák könnyed, magabiztos zenei futamait, a szokatlan, vagány hangzásvilágot, amiről tudtam, hogy nincs is lekottázva. Nagyon érdekelt, vajon hogyan alakulnak ki ezek, mi a titok? Bár a kérdést azután jó sokáig félretettem, de csak foglalkoztatott, mert pár éve magántanárnál kezdtem ez kifejezetten jazz zongorát tanulni. Hát…nehéz, sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondoltam. Teljesen kezdők számára a jazz zongorázás és a merészebb improvizáció nem is igazán opció.

Fotó: Futás szabadon, önfeledten, kitaposott ösvény nélkül… Ijesztő vagy felemelő?

Dehát akkor miért is írok erről?

Tanítványaimnál elkezdtem egy nagyon érdekes kísérletet. Mivel a hallás utáni zenélést nagyon lényegesnek tartom, így szoktunk olyan gyakorlatokat is végezni, melyben én egy kis dallamot játszok. Csak néhány egyszerű hangot. A gyermektől pedig azt kérem, hogy erre a „kérdésre” válaszoljon valamit. Vagyis neki annyira tisztában kell lennie az én dallamom lüktetésével, hosszával, tempójával, hangterjedelmével, hogy nagyjából hasonló, de lezárt „választ” tudjon kreálni hirtelen, gondolkodás nélkül. Ez egy nagyon izgalmas kihívás. Van, aki élvezi és rá tud hangolódni. Van viszont, aki kissé feszeng. Ott nem erőltetem a dolgot, illetve néha-néha visszatérünk rá, de nem rendszeresen.

Miért is csinálom ezt? Minden eszközzel a zene értését, a zene nyelvén való beszélgetést igyekszem elkapni a gyerekeknél. Mivel a kezdeti, bizonytalan időszakban számukra minden apró gyakorlat elsőre bonyolultnak tűnik, így valahogy a természetes, spontán zeneiségüket próbálom felszínre hozni. Amit válaszolnak, az őket jellemzi a legjobban.

A másik improvizációs gyakorlat már az első órán is felmerül. Megkérem a tanulót, hogy játsszon bármit a fekete billentyűs hangok közül, miközben én egy lágy, halk háttér kísérettel adom meg a zene lüktetését, amihez igazodni lehet. Kitűnő gyakorlat ez a szabad játék viszonylag feszengésmentes kipróbálására. Ebben általában sikerélményük van, és máris kapnak egy határozott biztatást a kreatív gondolkodásmódra.

Hosszútávon itt fektetjük le az alapjait a szabad zenélésnek. Az ízére rákapni pedig később is lehet, amikor már a kéz engedelmeskedik az agynak. Hosszú munka, viszont párhuzamosan fejleszthető a többi zenei készséggel. Miközben a gyermek a kottát tanulja és kézügyességét fejleszti, észrevétlenül a szabad önkifejezés eszközei is kibontakoznak benne, míg végül jutalomként éli meg egy-egy otthoni gyakorlás végén a szabad zenélés lehetőségét. Pontosan ez a cél.

Szeretnéd gyermekednek megadni a zenélés örömét, de nem tudod, hogyan kezdjétek el?

Nézd meg a 9 részes INGYENES videósorozatot, mely ovis, kisiskolás gyermekedet bevezeti a zene világába. A 9 rész elég ahhoz, hogy meglássátok, érdekesnek találjátok-e a témát.

Eszközigénye: SEMMI.

Időigénye: Tőletek függ.

A videó csupán pár perc, a mellékelt eszközök, így például játékos feladatok, a zenélés élményét segítő hanganyagok, ajándék játéksablonok ugyanakkor egy unalmas délután értékes eltöltését jelenthetik. Kalandra fel!

Kattints IDE a részletekért, email címed megadásával máris küldöm az 1. részt!